Margherita di Savoia egy viszonylag ismeretlen, ám annál különlegesebb hely, Baritól körülbelül 40 percre autóval. Itt hosszú, homokos tengerpartokat találsz és Európa legnagyobb sólepárló telepét, amely természetvédelmi terület is. (Szállás: mi itt laktunk– bővebben lejjebb írok róla)
A mai Margherita di Savoia egy időben Saline di Barletta néven volt ismert, mivel Barletta mellett helyezkedik el. Margherita di Savoia pedig mifelénk Savoyai Margit néven ismert, ő volt az első olasz királyné. Kis érdekesség, hogy állítólag róla nevezték el a Margarita vagyis Margherita pizzát.
Margherita di Savoia a körülbelül 11 000 lakosával több különlegességgel is szolgál.
A város érdekessége a híres sólepárló telep, amely Európa legnagyobbja, és a világ második legnagyobb ilyen üzeme is egyben. Ez a terület 1977-től természetvédelmi terület.
A tengervízzel elárasztott területek, ahonnan a sót kinyerik, nem csupán érdekes látványosság, hanem a város életének és gazdaságának is meghatározó része.
A modern gyógyfürdőben a sólepárló telepekről származó iszapot használják, ha van időtök és kedvetek, próbáljátok ki!
A gyógyfürdő boltjában a helyi sóból készült termékeket lehet kapni, például szappanokat, tengervizes orrspray-t, vagy akár innen származó sót is.
A város a homokos tengerpart mellett terül el, ahol számos olasz típusú strandfürdő várja a pihenni vágyókat. (Rengeteg sor napernyő, fizetős belépés, nyüzsi, zaj. Ha nyugodtabb helyez keresel, akkor ezt olvasd el, vagy ezt.)
A város kulturális öröksége sem elhanyagolható. A Só Múzeuma (fönti két kép) egy időutazásra hívja az érdeklődőket. A múzeum mesél a só termelésének és használatának történetéről, felfedve a város évszázadokon átívelő sóval kapcsolatos kultúráját.
A városban található egy „információs központ”, ami a só történetével foglalkozik. Ezt egy játszótéren találod, ahol többek között a fönti 3 képt is láthatod. (Mellette van egy jó kávézó, oda érdemes bemenni.)
Földrajzilag Margherita di Savoia egy mocsaras vidéken terül el, ahol régen két tó volt. Ezeket a tavakat a rendszeres dagályok tengervízzel árasztották el, majd az apállyal levonuló ár maga mögött hagyta a kikristályosodott sót, amit a helyiek összegyűjtöttek. Így született meg a környékbeli lakók legfőbb bevételforrása. A tengervíz párolgása és a feloldott sók kicsapódása évszázadok óta kiváló minőségű sót eredményez, amelyből viszonylag jól élt a város.
Szállásunk: ez az az út volt, amikor semmit nem terveztünk előre, a szállásunkat is az érkezésünk előtt 2-3 órával foglaltuk. Az MM-et választottuk, ami Margherita di Savoia egyik főutcáján van, a strandtól egy sarokra. Nem mondható luxuslakosztálynak, de egy éjszakára megfelelő volt. Ebben a kék házban volt (lásd alsó kép) és az erkélyünk a só múzeumára nyílt. Jó helyen volt, szerettük, télen is volt fűtés. (December közepén jártunk itt). Több étterem és kávézó is volt a közelben, mi a Baciodisale nevűben voltunk.
Ebben az olasz varázslatban mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb élményeket, legyen az a madármegfigyelés, a sólepárló telepek működése vagy a hosszú tengerpart.
3 gondolatokat “Margherita di Savoia – egy ismeretlen különleges hely”