Igyekszem tanulni az eddigiekből, és nem a „jó, majd elmesélem” fiókba gyűjteni az élményeket. Itt meg is ígérem, hogy a tavalyi calabriai és szicíliai körutat is részletesen el fogom mesélni. Idő kérdése, mint mindig. Most azt fogom nektek elmesélni, milyen Bari januárban.
Miért mentünk?
Időpont: 2026. január 17–18., Bari és környéke.
Nem volt nagy terv, sem megnézendők listája, így kötelező program sem. Egyetlen cél lebegett előttünk: kiszakadni abból a tempóból, amiben élünk, és magunkba szívni egy kis januári napsütést, mielőtt Magyarországon elindul a tél következő menete.
Szóval csak jól éreztük magunkat, ettünk jókat, sétáltunk a tengerparton. És ez bőven elég volt.
A repjegyet indulás előtt másfél nappal vettük meg. Január közepén ez nem egy roppant drága dolog, az ár sem lett drámai: kettőnknek nagyjából 80 euró oda-vissza.
Hogy miért éppen Bari?
Mert északabbra rosszabb volt az idő, és mert Bari környéke az egyik biztos pont számomra Olaszországban. Nyugalom, lassúság, levegő. Télen kevés a turista, a tenger pedig ugyanazzal az elszántsággal hullámzik, mint júliusban és augusztusban, amikor én biztos, hogy nem jönnék ide.
Ha téli olasz kiruccanáson gondolkodsz, ezt a gondolatot bátran tartsd meg. Nyárra ugyanez a térség nyüzsgő hangyaboly, hőséggel, magasabb árakkal, kevesebb levegővel.
Kapcsolódó olvasmány: Bari télen – miért egészen más élmény.
Mivel eredetileg csak Bari volt a cél, autót sem béreltünk. Vonattal mentünk be a városba.
Bejutás a városba
A jegypénztárnál ugyanaz a végtelen energiájú nő fogadott, akivel már évekkel ezelőtt is találkoztam. Tudtam volna kezelni az automatát, ő mégis villámgyors mozdulatokkal végignyomkodta helyettem a gombokat, majd elmagyarázta az útvonalat: folyosó, mozgójárdák sora, türelem. Tökéletes szolgáltatás!
Ezt az élményt egy régebbi cikkben már megörökítettem: Hogyan jutsz be a reptérről Bariba?
Sütött a nap.
Melegen.
Ez az a fajta napsütés, ami nem csak világít, hanem tölt. Amikor ezt írom, Magyarországon is süt a nap, csak éppen minden fagyott, hetek óta alig kúszik nulla fölé a hőmérséklet. A fény Olaszországban másképp viselkedik.
A vonat ablakából már látszott, mennyire él a táj. Zöldell minden jobbra-balra, nem véletlenül: Puglia Olaszország egyik éléskamrája. Januárban van a cime di rapa szezonja, pörög az articsóka, és indulnak a citrusfélék.
Kicsit délebbre a narancs, még lejjebb, Calabriában a bergamott.
Ha autóval jársz erre, érdemes a part mentén haladni észak felé Bariból, ameddig csak lehet. A mezőgazdasági területek ilyenkor mutatják meg magukat igazán. (Meg persze a kisvárosok is hangulatosak: Giovinazzo, Barletta,
Bariban a szokásos látvány fogadott: 14 fokban kockára fagyott olaszok. Paolo barátunk örök mondása jutott eszembe: „Húsz fok alatt hideg van„. A kevés turista miatt feltűnő volt, hogy a kávézók előtt szinte csak helyiek ültek, beszélgettek, éltek. Ebben nagyon erősek.
Mivel éhesek voltunk, megcéloztunk egy kinézett éttermet. Zárva volt. Így beültünk az első útba eső helyre. Nem vártunk sokat, de még így is sikerült csalódni, ezt a helyet nem ajánlom.
Viszont január közepén kabát nélkül ülni a várnál, napsütésben ebédelni, az az élmény, ami önmagában kipipálja az utazást.
A vár mellett van egy cukrászda, ami 1880 óta működik. Az ilyen helyekért rajongok. Magyar szemmel ez szokatlan, máshol teljesen természetes.
Ez a hely a La Gentile.
Az olaszok többsége fagyizott, mi leveles tésztás süteményt és ricottás–pisztáciás tortát ettünk. Mindkettő pontos, letisztult, öröm. Ha a bari vár környékén jársz, ezt a sarkon megbújó helyet írd fel. Még januárban is sor kígyózott előtte, szóval erre számíts!
MIvel a tésztás nénik utcája ott van a vár mellett, ki is használtam az alkalmat arra, hogy bevásároljak. A friss tészta mindig ezerszer jobb, mint a bolti, különösen ha még meg is adjuk a módját, így ha Bariban járok, mindig veszek tésztát. Most 6 euró volt egy kiló, ami nem olcsó de még mindig 30%-kal olcsóbb, mint a reptéren, ráadásul tudom ki készítette.
Mivel visszatérő vásárló vagyok, már elgondolkoztam azon hogy ez biztos nem ott készül, vagy nem annyi, vagy a fene sem tudja, de most annyira friss tésztát kaptam a nénitől, hogy még külön szárítani kell. Mivel sokat vettem, még ajándékot is kaptam, szóval most jó sok brokkolis tészta lesz itthon ebédre. Természetesen sajtot is vettem, de erről is igyekszem bővebben írni mert brutál jó minőségű sajtok vannak és egy átlagos boltban is van teljesen helyi vagy a közelből származó sajt. Az árukról meg ne is beszéljünk… Remélem, nem felejtem el megírni a tésztás és a sajtos tippjeimet. Légyen az, hogy ha tésztát veszel, -és vegyél!- akkor nézd meg, mennyire puha, mennyire friss. Hátha a tiédet is szárítani kell még.
Aztán jött a szállás. A repjegy vásárlásakor kinéztem egyet, de a foglalás végül elfelejtődött, a szállás el is kelt. 55 euró, 9,3-as értékelés, jó hely, sok visszajelzés….
A végül lefoglalt szállás Bari óvárosában volt, mindenhez közel. Szép, tiszta, jó elhelyezkedés. Az elrendezés viszont nem lett a kedvencem: az ágy egy szűk lépcsőn, inkább létrán volt megközelíthető. Egy darabig romantikus, aztán gyorsan realista lesz az ember, főleg ötvenen túl.
Rövid pihenés után esti sétára indultunk, majd találomra beültünk a Mantiti nevű étterembe. A teraszon sem volt hideg, fűtöttek rendesen. De a vacsora nem hozta meg az áttörést.
A mostanában híressé vált gyilkos spagettit kértem. Első kóstolás, egyben utolsó is. Ez a pillanat azonnal eszembe juttatta a két olasz srácot, akik az anyukájukat faggatják erről a fogásról. Ha nem ismered a Lionfield világát, óvatosan közelíts, könnyű rájuk rácsúszni.
Részemről maradok a normális technikával készült spagettiknél. „More spaghetti, no regretti” 😀 A gyilkos spagetti nálam az erőteljes „regretti” kategória lett, de biztos ízlik másnak.
Vacsora után még sétáltunk egy nagyot. A város esti kivilágítása ilyenkor különösen szép, csendesebb, levegősebb.
Ja, igen: belefutottunk egy fáklyás kutyás felvonulásba. A kutyák természetesen fáklya nélkül, a gazdák annál lelkesebben.
Bari mindig tud meglepetést okozni.
A következő nap mandarinfák és egy kellemes biscegliei kiruccanással telt. Itt olvashatod majd.
