Nemrégiben ismét Szicíliában jártunk. Bár eddig azt hiszem, még nem említettem ezt a blogon, Puglia mellett Szicília a legnagyobb kedvencem Olaszországban. Nem véletlenül, hiszen a sziget fantasztikus természeti szépségekkel és változatossággal büszkélkedhet. Itt minden megtalálható: fekete, szürke, fehér tengerpartok, valamint homokos, kavicsos, sziklás és meredek partszakaszok is. Szicília egyik legimpozánsabb jelensége pedig az Etna, Európa…
2024 novemberében Vicenzába látogattunk. Nem szerettünk volna Velencében sokat bolyongani, inkább egy kevésbé ismert, új várost fedeztünk fel. Vicenza tökéletes választásnak bizonyult, ráadásul több érdekes éttermet is kipróbáltunk. Az egyik volt ez a polpetta étterem, a másik helyről már írtam korábban. (Ahol csak bruschetta van az étlapon.) A másik hely viszont egészen szokatlan volt. Képzeljetek…
Ha Szicíliára gondolunk, az első dolog, ami eszünkbe juthat, a gazdag gasztronómia. Legalábbis a szerzőt a szicíliai gasztronómia nyűgözte le először. Tengerpartok bárhol vannak, de ilyen isteni konyha, kevés helyen. Az arancini, a cannoli és a pasta alla Norma mellett van egy kevésbé ismert, de annál különlegesebb édesség: a Minni di Sant’Agata, vagyis Szent Ágota…
Ha azt mondom: Szicília, te azt mondod: Etna, arancini, meg Taormina. Pedig van egy kis sziget, ami ott lebzsel Siracusa mellett, és simán elrabolja a szíved. Ortigia – vagy ahogy az olaszok mondják, Ortigiaaa, hangsúlyosan, szeretettel – nem más, mint az a hely, ahol a történelem és a jégkrém kéz a kézben sétál. De mik Ortigia-sziget…
Amikor először jártam Milánóban, úgy éreztem, mintha az egész város a Dóm köré szerveződött volna. A villamosok csilingeltek, az emberek siettek a Duomo felé, és a metrókijárattal szemben ott magasodott a Milánói Dóm – a maga nemében tökéletes, fényben úszó, csipkés kőcsodája. Lenyűgöző volt. Ha Milánóba készülsz, a Dóm meglátogatása szinte kötelező program – és nem csak a templom…