(És amik miatt minden évben visszajársz. Még akkor is, ha a helyiek néha rád néznek úgy, mintha a pizzára kecsapot akarnál tenni.)
Valahogy mindig úgy tűnik, hogy Olaszországban minden kicsit kaotikus, kicsit furcsa, kicsit teljesen logikátlan.
Aztán eltöltesz ott pár napot, és hirtelen megérted: nem ők élnek furcsán. Mi élünk túl gyorsan.
A szokásaikból árad a mediterrán életfilozófia, amit már a Bari télen, Puglia télen, és a Két nap Bariban posztokban is többször megénekeltünk: lassabban élni, többet enni, többet beszélgetni, és kevesebbet idegeskedni.
És igen: mindig, mindig rendelni még egy kávét.
Állva. 🙂
A 20 másodperces kávé — az olasz élet motorja
Aki először jár Olaszországban, azt hiszi, mindenki siet.
Aki másodjára, az már tudja: senki nem siet — csak a kávé gyors.
Az olasz kávézási rituálé:
- Bemész.
- „Un caffè.”
- 5 másodperc múlva leteszik eléd.
- Bedobod egy mozdulattal.
- Fizetsz.
- Kimész.
A kávé NEM egy program. NEM egy beszélgetős műfaj. NEM „ülök a laptopommal 3 órát” tevékenység.
Ez a napi üzemanyag. A benzin. A vérnyomás-szabályozó. A létezés alapja.
Erről a jelenségről már írtunk ebben posztban, ahol külön kitértünk arra, hogy mekkora áldás, hogy minden sarkon van egy bár, ahol 60 másodperc alatt újra emberré válsz.
Fun fact:
Ha délután cappuccinót kérsz, a barista egy fél pillanatra megáll, mint a Windows XP 2003-ban, aztán mosolyog. A mosoly jelentése:
„Ártani nem akar, csak turista.”
Itt írtam az olasz éttermi etikettről itt pedig arról, hogyan kérj kávét Olaszországban, hogy ne nézzenek hülyének.
Az olasz reggeli — ahol a cukor az új zöldség
Nem tudom, ki találta ki, hogy a reggeli sós legyen, de Olaszországban biztosan hiába keresném az illetőt.
Ami a magyar utazó fejét először kettéteszi: Olaszországban a reggeli: É-D-E-S.
Pont. Vége. Nincs vita.
Croissant (cornetto), brioche, bombolone, krém, nutella, lekvár, narancslé, kávé — és a helyiek úgy néznek a rántottára, mint mi a brokkolis fagyira.
Aki ezt elsőre furcsának találja, az lapozza fel az olasz reggeliről szóló cikkedet, mert ott is beszéltünk róla: a reggeliük olyan könnyű, hogy utána konkrétan repülni lehet.
És a poén?
3 nap múlva te is így fogod szeretni.
A pizza, amit NEM vágunk fel, és NEM kérünk rá ketchupot
Az olasz pizzázás saját törvénykönyvvel működik.
A következő bűnökért helyi törvényszék elé állítanak:
❌ 1. Pizzát szeleteltetni
Az olasz szakács ilyenkor belül meghal, majd újjászületik, de már soha nem lesz ugyanaz az ember.
❌ 2. Ketchup kérés
Erről nem beszélünk.
Ezt a szót sem ejtjük ki.
Tilos.
❌ 3. Sajtot kérni halas tésztára
Ez már gyilkossági kategória néhol. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a férjem olasz kollégája egyszer összeveszett az egyik plázában egy másik olasszal mert az megkérdezte tőle, hogy kér-e sajtot a halra.
Valami olyasmi lehet ez, mint nálunk a nutellás lángos. Gondolom te sem vetemednél rá 😀
A napi 25 000 lépés teljesen normális
Olaszországban mindenki sétál. Mindenhova. Mindig. Minden körülmények között.
A helyiek úgy gyalogolnak, mintha a lábuknak saját Google Maps lenne.
A gyaloglás az olaszoknál inkább életstílus.
Néha a közlekedés teljes értelmének hiánya miatt viszont szükségszerűség.
A boltok 13:00–17:00 közötti elhalálozása
A magyar turista sokkot kap:
„De miért zárva minden délután?! Hát mikor dolgoznak?!”
A válasz: nem dolgoznak. Élnek.
A délutáni szieszta:
- régi hagyomány,
- a déli meleg miatt alakult ki,
- családi ebédet jelent,
- vagy egy jó alvást,
- vagy azt, hogy megint visszamegy a mamához enni, mert már egy órája nem evett.
Lido-mánia – az olasz strandolás szabályrendszere
Aki először megy Olaszországba strandra, az úgy érzi, mintha egy magánóvodába került volna, ahol a napernyők katonás rendben sorakoznak.
A tengerpartokon gyakran:
- helyjegy van a napágyra
- előre ki van jelölve minden
- saját étterem, zuhany, wc jár
- van életmentő
- és néha még pizzát is házhoz hozzák az ernyődhöz
Ez a rendszer először fura, aztán… imádod. Ezért is csinálunk hozzá egy nagy Lidók Olaszországban posztot mert szerintem magyar fejjel nem olyan ésszerű ez az egész.
Coperto – a kenyér és szalvéta, amit biztosan kifizetsz
Na, ez az a pont, ahol 10-ből 9 turista azt hiszi, lehúzzák.
Pedig NEM.
A coperto egyszerűen:
- a terítés díja,
- a kenyéré,
- a szalvétáé,
- hogy ott ülhetsz az asztalnál,
- és hogy nem kell külön kérned minden apróságot.
Általában 1–3 €/fő.
Ez így működik.
Észak–Dél, mindenhol.
A legjobb, hogy erről a témáról írtunk már a Copertóról szóló posztodban is — ott külön kiemeltük, hogy ez teljesen normális.
A hangerő Olaszországban nem vita
Az olaszok úgy beszélnek, mintha épp veszekednének — még akkor is, ha csak azt kérdezik:
„Hozol tejet?”
A turisták gyakran azt hiszik, veszekednek.
Valójában csak kommunikálnak.
A vacsora 21:00-kor kezdődik — és ez normális
A nagy olasz vacsoraidő: 20:30–21:30.
Ha 18:00-kor ülnél be, még a szakács sincs bent.
Az okok:
- napközben meleg van
- nagy ebédet esznek
- a vacsora társasági esemény
- este kellemes az idő
A napi bevásárlás művészete
Olaszországban nem létezik a „heti bevásárlás” mint fogalom. A napi kisbolt-turné a szokás:
- zöldséges
- pékség
- hentes
- kisbolt
- piac
- és nap végén egy bár
Ha még szoktad nézni Jessi és Alessio kalandjait, nézd meg az olasz szokásos epizódot!
A kutyák mindenhová jöhetnek
Miközben nálunk még mindig vannak helyek, ahova nem viheted be a kutyát, addig Olaszországban a kutya: az éttermekben ott ül az asztal alatt, a boltokban bejön veled, a vonaton utazik, vagy a kávézókban pihen. Szicília, Puglia és Róma különösen kutyabarát régiók.
A közlekedés, ami káosz… de működik
Nápolyban vagy Bariban néha olyan, mintha mindenki random irányokba haladna.
Aztán rájössz: ez a rendszer része. A sok dudálás, de kevés agresszió, a sok motor, de ritka baleset, a sok gesztus, de kevés veszekedés
A ruhaszárítás a ház dísze
Az olasz házak frontjához hozzátartozik a bugyi, a lepedő, a törölköző, a gyerek pizsamája — minden.
Ez náluk nem ciki. Ez egyfajta esztétika. 🙂 Az „olasz élet”.
Olasz országos apróságok, amik elsőre WTF, aztán imádod
- A telefonálás 40 perc, a kávé 40 másodperc. (Egyszer a vonaton egy nő Milánó és Genova között végig telefonált ugyanazzal az emberrel, hangosan.)
- Ha esik, pánik. Az a világ vége! Napernyők csukódnak, emberek rohangálnak.
- A nők 30 fokban is sálat hordanak mert fáznak.
- A férfiak parfümje kilométerekről érződik. 🙂
- A kenyér mindenhez kell. Mindenhez. Még a kenyérhez is. Mondjuk ha olyan lenne a kenyér nálunk is, akkor én is mindenhez kenyeret ennék.
- A hétvégék a családé. Punktum.
- A strand, a piazza és a bár = társadalmi élet alapjai. A strandon természetesen a nők a receptekről beszélnek, a férfiak az autókról, de végül ahogy egyre éhesebbek lesznek, előkerül a fejben főzés, majd némi kaja is. Szerintem más népek összesen nem beszélnek ennyit az ételekről. Írtam strandetikettes posztot is!
Gyakran keresett kérdések – Furcsa olasz szokások
Miért iszik mindenki állva kávét?
Mert gyors, olcsóbb, és így működik a kultúra.
Miért későn vacsoráznak?
Mert nyáron este van kellemes idő, és ebéd után nem is leszel éhes hamar.
Miért van délután minden zárva Pugliában?
Hagyomány + hőség + családi ebéd = szieszta.
Mi az a coperto?
Terítési díj (kenyér, szalvéta, asztal).
Miért vannak lidók mindenhol?
Mert Olaszországban a strand egy szervezett, kényelmes, szolgáltatásokkal teli hely.
