A coperto Olaszországban- mennyit szoktak kérni?

Coperto Olaszországban

Last Updated on 2025-10-14 by Unikornis

Ha jártál már Olaszországban étteremben, biztosan észrevetted a számlán a rejtélyes tételt: “coperto”.
Nem, nem tévedés, és nem is „fizetős kenyér”. Ez egy ősi, de máig élő olasz hagyomány, amihez meglepően komoly történeti és jogi háttér is tartozik.

coperto - 6 euró
Itt 6 eurót fizettünk egy tengerparti halas étteremben ketten

1. Mi az a coperto (terítékdíj)?

coperto szó szerint azt jelenti: fedél vagy fedett hely – innen ered a mai jelentése is: terítés.
Ez az az összeg, amit az étterem az asztal terítéséért, az evőeszközökért, tányérokért, poharakért, szalvétákért, a terítőért (akár papír, akár textil) és gyakran a kenyérért számol fel.
A díj általában személyenként kerül felszámításra, és 1–3 euró között mozog, de turisztikus helyeken akár 4–5 euró is lehet.

Fontos: a coperto nem ugyanaz, mint a szervízdíj (servizio) vagy a borravaló (mancia) – erről később. (Ha további általánosságok is érdekelnek Olaszországról, akkor katt ide.)

2. Egy kis történeti háttér

coperto eredete a középkorba nyúlik vissza.
Akkoriban a vándorok gyakran saját ételt vittek magukkal a fogadókba, de az asztal használatáért, a terítőért és az evőeszközért külön díjat kellett fizetni. Ez volt a coperto, vagyis a „fedél-díj”.
A latin cooperire („befedni, eltakarni”) igéből származik – innen jön a mai jelentése is.

Ahogy a vendéglátás intézményesült, a coperto beépült az adózott éttermi tételek közé: az éttermek fix, átlátható díjként számolhatták el, így nem kellett minden kenyeret és szalvétát külön számlázni.
Az olasz állam ezt máig engedi – de csak akkor, ha a vendég előre látja az árát.

Coperto: 4 euró kettőnknek egy tengerparti halas étteremben Scilla-ban.

3. Jogszerű-e a coperto felszámítása?

Igen, általában jogszerű.
Jelenleg Olaszországban nincs olyan nemzeti törvény, amely megtiltaná a coperto felszámítását.
A kulcs azonban az átláthatóság: az étterem köteles a coperto pontos összegét világosan és egyértelműen feltüntetniaz étlapon vagy az árjegyzékben, még mielőtt a vendég megrendeli az ételt.

Ez a kötelezettség a TULPS (Testo Unico delle Leggi di Pubblica Sicurezza), azaz a közbiztonsági törvények 1940-es, 635. sz. királyi rendeletének 180. cikkén alapul, amely előírja az árak jól látható kihelyezését.

Összefoglalva:

  • Ha az árjegyzékben fel van tüntetve a coperto, azt meg kell fizetni.
  • Ha nincs feltüntetve, vagy eldugott, olvashatatlan helyen szerepel, jogosan megtagadható a kifizetése.

4. Mikor NEM kell fizetni?

Ha a coperto nincs feltüntetve az étlapon, vagy csak apró betűvel, elrejtve, a vendég nem köteles kifizetni.
Ez a szabály főleg a turistás helyeken fontos, ahol néha előfordul, hogy a tétel csak a számlán bukkan fel – ez nem jogszerű.

Egyes önkormányzatokban (például Liguriában és Toscanában) helyi rendeletek korlátozzák vagy tiltják a copertoalkalmazását, viszont engedik a servizio (szervízdíj) felszámítását.

5. Coperto vs. Servizio (szervízdíj)

Fontos különbség:

  • coperto fix díj, a terítésért.
  • servizio (szervízdíj) általában százalékos tétel (10–20%), a teljes fogyasztás összegére számolják, és a pincérek munkáját, fizetését fedezi.

borravaló (mancia) ezzel szemben nem kötelező, és nem adózott tétel – pusztán a vendég jóindulatán múlik.

6. Adózási háttér – miért van külön feltüntetve?

coperto része a számlának, tehát áfát is tartalmaz és adózás alá esik.
Az olasz adórendszerben ez egy külön kategória: fix tétel, amelyet a vendéglátóhely könyvelhet, így a NAV olasz megfelelője (Agenzia delle Entrate) is átláthatóan tudja kezelni.
Ez a történeti háttérből eredő „kulturális adóátvitel”: a régi, középkori fogadódíj a mai napig él, csak modern formában. Forrás.

7. Gyakorlati tudnivalók – mennyi copertót szoktak kérni Olaszországban?

– Egy kis trattoriában 1–2 € / fő a normális
– Tengerparton, panorámás helyeken 3–4 € sem ritka
– Gyorséttermekben vagy elviteles helyeken általában nincs, csak ha leülsz az asztalhoz

+ Egy kis személyes megjegyzés

Őszintén szólva, engem a coperto sosem zavart.
Ha belegondolunk, Olaszországban ez része az éttermi kultúrának – egy kis emlékeztető arra, hogy a mediterrán vendéglátásnak van múltja, rendszere és logikája.
Ha az étel finom, a kenyér friss és a kilátás mondjuk Polignano a Mare sziklái fölé nyílik, akkor az a 2–3 euró a legszebben elköltött pénz aznap.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük