Van egy biztos kapaszkodó: vasárnap kövesd a helyieket. Olaszország bármelyik részén jársz, a vasárnap reggel meglepően hasonló. Futnak. Kutyát sétáltatnak. Bringára pattannak. Nem sportteljesítményből, inkább csak úgy, mert jólesik.
Aztán valamikor délelőtt körül a hangsúly szinte észrevétlenül áttevődik. A mozgás lassan átköltözik a kávézók teraszaira. Leülnek. Beszélgetnek. Hosszan. Ráérősen. Mintha senkinek nem lenne dolga. És valójában nincs is.
Szánj magadra 4 percet, eskü, megéri. Nézd legezt a filmet:
Hova rohanunk mi?
Álljunk meg!
Főleg ha már egyszer eljutunk Olaszországba.
Ezerszer voltam Olaszországban, és a legszebb és legemlékezetesebb dolgok nem azok, amikor rohantunk és programot programra halmoztunk, hanem, amikor ültünk a tóparton, a tengerparton, egy kis téren, és figyeltük a helyieket.
Ha megállsz, megtörténik az, amit nehéz megfogalmazni: időtlenné válik minden.
Nem kell rohanni.
Nem kell „még gyorsan megnézni valamit”.
Nem kell futni a következő látnivaló után, mert hirtelen nem az számít, mi van még hátra, hanem az, hogy most jó itt lenni.
Ha vasárnap vagy Olaszországban, ez az egyik legjobb program: lelassulni.
Olaszországban nagyon gyorsan kiderül, hogy a programlista nem szentírás. Lehet, hogy ott van a telefonodban, szépen pontokba szedve, de a város nem mindig értesül róla. És ez így van jól.
Itt nem az számít, hogy hány látnivalót pipálsz ki, hanem hogy volt-e egy pillanat, amikor jó volt megállni. Egy tér szélén, egy kávé mellett, egy árnyékos padon, mert épp ott voltál.
Az olasz városok nem szeretik, ha siettetik őket. Nem szólnak érte, csak csendben átrendezik a napodat. Egy nyitvatartás csúszik, egy ebéd hosszabb lesz, egy beszélgetés elnyúlik. És mire észreveszed, már nem a tervedet követed, hanem a ritmust.
A legjobb olasz emlékek ritkán szerepelnek útitervben. Nem voltak bekarikázva, nem volt rájuk időkeret. Egyszerűen csak megtörténtek. Egy fél mondat egy pincértől, egy váratlan kilátás, egy délután, ami „csak úgy” eltelt.
Ezért Olaszországban nem az a kérdés, hogy mit fogsz csinálni holnap. Hanem az, hogy hagysz-e helyet annak, ami közben történik.
Ha igen, akkor jó úton jársz.
És ha nem, Olaszország majd segít rajta. 🙂
Ne rohanj, lassulj le!
