Néhány héttel ezelőtt megint Szicíliában jártunk, és ezúttal a sziget északkeleti részére, Messinába vezetett az első utunk, ahol több időt töltöttünk el, mint eredetileg terveztük. Vasárnap érkeztünk a cataniai reptérre, majd egy busz vitt minket közvetlenül Messinába. A buszmegálló szerencsére alig pár lépésre volt a repülőtér kijáratától, így miután leszálltunk a gépről, máris a távolsági buszon voltunk. Meglepően gyorsan tudtunk jegyet venni, és szinte azonnal indulhattunk is, amint felszálltunk. Az út viszonylag rövid volt, hamar megérkeztünk Messinába, ahol még javában tombolt a nyár és a forróság.
Messinában a vasútállomás és a kikötő közvetlenül egymás mellett helyezkednek el, szinte egy komplexumot alkotnak, de olyannyira, hogy itt van az a bizonyos hajó, amire ráhajtanak a vonatok, amelyek az ország északabbi részeibe mennek.
Mivel meleg volt, az első dolgunk az volt, hogy kimenjünk a legközelebbi tengerpartra. A strandról csodálatos kilátás nyílik az olasz szárazföldre, pontosabban az „olasz csizma orrára”, Bár a tengerpart nem volt a legtisztább, némi elhagyott szeméttel itt-ott, mégis tökéletes helynek bizonyult egy kis pihenéshez. Napoztunk, úszkáltunk, és élveztük a napsütést, aztán megjelentek a viharfekhők és húztuk a csíkot enni.
Kerestünk egy helyet, ami közel volt és nyitva is tartott, így találtunk rá a „Toro nero” nevű étteremre, ami egy híres helyi sztékház, a neve pedig magyarul „fekete bikát” jelent. Első hallásra talán meglepő lehet egy olasz étteremtől, hiszen legtöbben, ha az olasz konyhára gondolnak, azonnal pizzákra, tésztákra és tiramisura asszociálnak. Pedig az olaszok – a híres tésztáik és édességeik mellett – valódi művészei a húsételeknek is. Ez az étterem pedig remek példája ennek. Bár nem foglaltunk előre asztalt, szerencsére találtunk egy üres helyet, ami viszonylag ritkaság volt aznap.
Kezdtük egy előétellel: padlizsánkrémmel, paradicsomos-sajtos mártással és sült sajttal, ami valósággal olvadt a szánkban.
Az előételek után én egy grillezett zöldségtálat rendeltem, ami tele volt friss, ízletes cukkinivel, padlizsánnal, és különféle egyéb zöldségekkel, amik rántva voltak. Külön öröm volt, hogy a grillezett zöldségek mellett kértünk egy adag tatár beefsteaket is, ami három különböző módon volt elkészítve. Az egyes húsdarabokat más-más méretre vágták vagy darálták. Finom volt.
A főétel pedig egy valódi remekmű volt. Én egy sütőtökös, édeshagymás steak-et rendeltem, amit tökéletesen készítettek el, az ízek harmonikusak voltak, a hús omlós és ízletes. Ezen kívül volt még egy szicíliai steak válogatásunk is, ami három különböző húsból készült.
Jót ettünk, bár a számla láttán elgondolkodtam azon, hogy ide kik járhatnak, mert biztos, hogy ez nem az a „beugrunk enni” típusú étterem.
Kis érdekesség, hoyg tőle nem messze, szerintem pár sarokra van az a hely, ahol a granita-t ettük.
