Scilla nemcsak gyönyörű, tengerparti kilátásairól és a kardhalhalászat legendájáról híres, hanem arról is, hogy itt valahogy még a legegyszerűbb étel is jobban esik. Nem tudom, hogy a levegő, a kilátás vagy a sós tengeri szellő az oka, de nálunk ez a hely hozta azt a tipikus „itt maradnék egy hétig és csak ennék” érzést. Itt érdemes főzni tanulni!
Ottlétünk alatt természetesen több helyen is ettünk, és őszintén szólva nem tudok kiemelni egyetlen kedvencet – mindegyik másért volt jó, és mindegyikben volt valami, amit szívesen újra átélnék. És bár nyáron nyilván picit más a kínálat, mint mondjuk áprilisban, amikor mi itt jártunk, de szerintem ezt az időszakot érdemes is megfontolni.
Miért? Mert:
- az idő tökéletes (nem 45 fok, hanem kellemesen napos)
- nincs tömeg, se a parton, se az éttermekben
- az árak is barátságosabbak, különösen a szállások terén. Ha ide készülsz, ezt olvasd el, hogy ne kelljen órákat kutyagolnod naponta a helyi domborzat miatt.
Na de térjünk vissza a lényegre: hol ettünk jót Scillában?
Első nap: Da Pippo – klasszikus halas élmény
Ahogy megérkeztünk, máris egy tengerparti halas étteremben, a Da Pippo-ban kötöttünk ki. Nagyon jót ettünk – friss hal, saláta, desszert, bor… amit csak kell. Ketten, teljes menüsorral 60 euró körül fizettünk, és nem volt hiányérzetünk. A kiszolgálás is szuper volt, és ott kezdtem el érezni, hogy Scillában nem lehet melléfogni.
Másnap: De Angelis – az a gnocchi…
Másnap egy másik, szintén a parton fekvő étterembe ültünk be, ahol épp egy hatalmas szülinapi ünneplés zajlott. Az egész hely megtelt vendégekkel, de valahogy mégis jutott nekünk egy asztal, és itt ettem életem gnocchiját. Nem túlzás! Azóta van otthon gnocchi-fa is, és rendszeresen próbálom újraalkotni azt az ízt – kevesebb sikerrel, de azért lelkesen.
Az étterem neve De Angelis, és bár itt kicsit többet fizettünk, nem volt jelentős a különbség.
Pizzázás a Chianalea részen
Egyik nap Chianalea városrészben ettünk pizzát – nem volt nagy döntés, az volt közel. És bár nem írnám be a „top 3 pizzázásom” közé, olasz szinten is egész jó volt, ami magyar szemmel inkább azt jelenti, hogy bitang jó. Itt 35 eurót fizettünk ketten, ami ismét csak megerősített abban, hogy Scilla nem a pénztárca ellensége, főleg ha az ember nem ragaszkodik a turistás éttermekhez.
És mennyibe kerül az étkezés Scillában?
Röviden? Nem földhöz vágósak az árak.
Egy jó vacsora két főre, borral, desszerttel 30–70 euró körül simán kijön, és még úgy is úgy érzed, hogy többet kaptál, mint vártál. Főleg, ha közben nézed a tengert, vagy a háttérben épp kardhalat szervíroznak egy másik asztalnál.
Zárásként
Scillában nem kérdés, hogy hol egyél jót.
Ha halat szeretnél – jó helyen jársz.
Ha tésztát – itt még a gnocchi is egy egész más szint.
Ha pizzát – bármelyik kis sarki hely elviszi a prímet.
És ha csak beülnél valahova, ahol a kilátás legalább annyit ad hozzá az élményhez, mint az étel – akkor Scilla szinte bármelyik part menti éttermével nyert ügyed van.
