Ha valaha jártál már Scillában, talán feltűnt, hogy az étlapok mintha titkos szövetséget kötöttek volna: minden második fogásban ott figyel a pesce spada, vagyis a kardhal. De hogyan fogják a kardhalat? Hogy kerül ez a meglepően finom, rózsaszínes húsú hal épp ide, és miért akkora szám, hogy szinte már vallási tisztelettel beszélnek róla? Nos, a válasz a tenger felszíne fölé magasodó csónakokban, és a kézi szigonyokat tartó halászok kezében rejlik. (A fenti képen egy kardhal-szobor látható Scillában.)
Hogyan fogják a kardhalat?
A Messinai-szoros nemcsak Olaszország egyik legszűkebb tengeri kapuja, hanem egyfajta mágikus zóna is – legalábbis a kardhalak számára. Ezek az elegáns halak ugyanis minden évben május és augusztus között itt vonulnak át párzási időszakban. És Scillában már évszázadok óta várják őket, de nem akármilyen módszerrel. Itt nem dobálnak hálót, nem használnak ipari hajókat. Itt egy hosszú orrú, magas tornyú hajóval mennek ki a halászok, és egy ember a toronyból kémleli a vizet. Ha meglátják a halat, egy másik halász – a hajó „csőrének” végén – kézzel, egy lándzsaszerű szigony segítségével próbálja elejteni. Kicsit olyan, mintha egy tengeri balett és egy gladiátorviadal kereszteződése lenne az egész jelenet: látványos, ősi és kegyetlenül pontos.
A módszerük nemcsak hatékony, hanem fenntartható is. Egyszerre mindig csak egy halat fognak, nincs járulékos pusztítás, és nincs fölösleges szennyezés, csak az ember és a természet – minden technológia nélkül. Nézd meg az alábbi videón:
A kardhal fontos errefelé
Scillában a kardhal több, mint étel. A családok nemzedékek óta adják tovább a halászat tudományát, a tenger ismeretét, a szigony dobásának technikáját. A kardhalászat itt nemcsak munka, hanem ünnep, szertartás, egy nyári ritmus, amit az emberek éppúgy ismernek, mint a dagályt.
És ha végre tányérra kerül…
A frissen kifogott kardhal húsa enyhén rózsaszín, lágy, mégis karakteres. Grillezve a legjobb, kevés olívaolajjal, citrommal, tengeri sóval. Vagy ha igazán helyi fogást akarsz, próbáld ki a „pesce spada alla ghiotta” nevű verziót: paradicsomos, olívabogyós, kapribogyós, hagymás raguban megpárolva.
Szóval, ha Scillában jársz…
…akkor ne csak a tengerpartra figyelj. Figyeld a vizet, nézd meg, látod-e a távolban a magas tornyú csónakokat. És ha lehet, egyszer kóstolj meg egy igazán friss kardhalat – olyat, amit nem háló, hanem egy kézben tartott lándzsa emelt ki a vízből. Nem sok ilyen hely van már a világon. De Scilla még ilyen.
