A görögök nemcsak városokat, amfiteátrumokat és olívafákat hoztak Dél-Olaszországba, hanem zseniális elméket is. Komolyan, ha ma egy osztályteremben vagy TEDx előadáson hallasz valamit a világ működéséről, jó eséllyel valamelyik dél-olasz görög gondolkodó dobta be először az ötletet – mégpedig itt, Dél-Itáliában. De kik voltak Dél-Olaszország híres görögjei? Itt olvashatsz arról, Mit kerestek a görögök Szicíliában?…
Ha azt mondom: Scala dei Turchi, valószínűleg máris megjelent előtted az a híres fehér sziklafal, amin mindenki egyszerre akar naplementét nézni, szelfizni és drónozni. Csodás hely – de valljuk be, nem épp a nyugalom szigete. Na de mi van, ha azt mondom, van egy szomszédos kisváros, ahol közel vagy a sziklához, de a turistatömeg nélkül? Üdv Porto…
Aki egyszer eljut Szicíliába, óhatatlanul találkozik a görögökkel – még ha azok már réges-rég tovább is álltak. Ott vannak az oszlopokban, a városnevekben, a templomromokban, sőt: a konyhában és a nyelvben is fel-felbukkan a nyomuk. De vajon mit kerestek a görögök Szicíliában, ebben a forró, földrengéses, vulkanikus, de elképesztően termékeny földi paradicsomban? A tenger hozta…
Szicília gyönyörű, de nyáron néha olyan, mintha a nap egy kicsit túl közel merészkedne. Ha azt hitted, hogy a mediterrán nyár csak romantikus naplementéket és langyos esti sétákat jelent, akkor még nem jártál Szicíliában július közepén egy kőfalú városka közepén, ahol a levegő nem mozdul, a fák nem árnyékolnak, és a kávézó teraszán a jeges…
Ha létezik olyan hely, ami egyesíti Szicília minden szépségét – a tengert, a történelmet, a jó ízeket és az Etnát –, akkor az Taormina. Egy városka, ami úgy lebeg a tenger és a vulkán között, mint egy mediterrán mesekönyv illusztrációja. Mi is itt kezdtük a szicíliai utazásunkat, és bevallom: utána nehéz volt máshol nem összehasonlítani mindent…