Miután áprilisban egy kellemes napot töltöttünk Calabria régióban, Reggio di Calabria városában, átugrottunk az onnan vonattal is csak pár percre található Scilla nevű, valóban gyönyörű kis településre. Ez nem akármilyen hely – és most nemcsak a mitológiai tengeri szörnyre gondolok, hanem arra is, hogy viszonylag turistamentes, tengerpartos, domboldalas, halas tésztás. Mi kell még?
A tengerpartja sajnos nem homokos, hanem inkább kavicsos, de cserébe gyönyörű. Az a fajta part, amit egész nap csak nézegetni szeretnél, aztán este még egyszer megnézni, hogy tényleg ilyen színe volt-e.
Összesen négy napot voltunk itt, így volt időnk felfedezni, megmászni, leereszkedni, megint megmászni, megint enni, és még egy kicsit bóklászni. Ha ide tervezel menni, olvasd el ezt a posztot mindenképp: Scilla szállások – mire vigyázz?
Kedvenc helyeim Scillában
A felsőváros bejáratánál lévő tér
Ez a város egyik titkos főtere, amit mi teljesen véletlenül fedeztünk fel – és már az első pillanatban beleszerettünk. Egy hatalmas, nyitott tér, padokkal, kilátással, és vasárnap délelőttönként egy komplett társadalmi színdarabbal.
Az emberek ilyenkor kiöltöznek, mint akik lagziba mennek, a gyerekeket különösen csinosba vágják, és le-föl korzóznak a téren, beszélgetnek, fagyiznak. Mi is ott ültünk a padon, egy kis kávéval, és társadalmat tanulmányoztunk. Ha idejössz, ezt a részt ne hagyd ki! Mivel mi a felsővárosban foglaltunk szállást (egy kertészet közelében – azt ne hagyd ki, csodákat látsz majd!) rendszeresen megfordultunk itt.
Az alsóváros tengerpart mögötti része
Ez a rész különösen hangulatos – az a fajta, ahol úgy érzed, hogy bármelyik pillanatban beléphet egy filmbe Sophia Loren egy kosár hallal. A part mögötti kis utcákban egymás mellett sorakoznak az éttermek és bárok, és bár áprilisban sok még zárva volt, így is akadt miből válogatni.
Mi rögtön az első nap éhesen érkeztünk, és betértünk az első nyitva levő helyre – nyilván halat ettünk, vegyes haltál formájában. Később aztán végigkóstoltuk a nyitva levő helyeket, és meglepő módon mindenhol jól főztek. Szóval ha vacillálsz, hová ülj be: nyugi, Scillában nem nagyon lehet melléfogni.
A felvonó… ami nincs
Egy fontos infó, amit jó lett volna előbb tudni: a város két része között elméletileg van egy lift, ami az alsóvárosból felvisz a felsőbe.
Gyakorlatilag viszont nem működik. Már jó ideje. Úgyhogy készülj fel, mert naponta kétszer megmászni a domboldalt – először lelkesedés, aztán sportteljesítmény, végül passzív-agresszív nyögdécselés. (Spoiler: mi így jutottunk el a kedvenc kávézónkig.) Ami pozitívum a dologban, hogy gyönyörű a kilátás menet közben, így van miért megállni és nézelődni.
Chianalea – a régi halászfalu
A város másik oldalán található ez az elbűvölő negyed, ahol a házak szó szerint a tengerre épültek. Az utcák szűkek, a macskák nyugodtak, és minden második házból olívaolajillat jön.
Ez a rész egyértelműen a legfotogénebb, viszont már áprilisban is elég sokan voltak itt. Ha szeretnéd megélni a varázsát, menj reggel vagy késő este – és ne felejts el ott is egy jót enni.
Itt két helyen fogyasztottunk: a fagyizóban és egy pizzériában, aminek a kilátása fantasztikus volt és a pizza még olcsó is volt.
A várdomb és a templom előtti kis tér
A két városrészt egy kis várhegy választja el, a tetején a híres Castello Ruffo-val. Innen tényleg fantasztikus a kilátás – egyik oldalon Szicília, másikon Calabria, alul a szörny, felül a naplemente.
A vár előtt egy templom áll egy apró térrel, ahol gyakran csak a szél és a templomharang az egyetlen társaság az elhaladó autókon kívül. Egy hely, ahol leülhetsz, kifújhatod magad, és rájössz, hogy tényleg jó döntés volt idejönni.
És mi van a szörnyekkel?
Tudtad, hogy Scilla nem csak egy olasz városka neve, hanem a híres tengeri szörnyé is a görög mitológiából? Scylla egy féltékeny boszorkány átkának „köszönhetően” lett hatfejű hajófaló szörny, aki a Messinai-szorosban garázdálkodott – pont itt, Scilla mellett. A város ezt meglepően büszkén viseli: van itt Scylla-szobor, szökőkút, és még néhány dekoráció, amitől kicsit úgy érzed, mintha egy barátságos Disney-szörny városában sétálnál.
Ha Olaszország déli részén jársz, és valami igazán különlegeset keresel – messze a tömegturizmustól, de mégis hangulattal, tengerrel, sztorikkal és egy kis emelkedővel – Scilla megér egy hosszú hétvégét.
És ha lehet, ne akkor menj, amikor 35 fok van. Mondjuk… áprilisban. 😉
