Ha Szicília közepén jársz, és már tele a fejed barokk kupolákkal meg rózsaszín márványcsipkékkel, akkor van egy jó hírem: Enna katedrálisa máshogy szép. Itt nincs mennyezeti freskóparádé meg felhőkön lovagló szentek – helyette van egy lenyűgöző fa kazettás mennyezet, ami úgy néz ki, mintha egy középkori mester új kedvenc hobbit talált volna magának: „rajzoljunk gyönyörű geometrikus mintákat és aranydíszeket… de plafonra!”
Kívülről „semmi extra”
Kívülről a Duomo nem akar sztár lenni. Nem villog, nem tolakodik – inkább olyan, mint egy bölcs öreg szicíliai bácsi, aki látott már pár évszázadot, de nem henceg vele. A homlokzat komoly, szinte szigorú, de ha belépsz… nos, akkor jön az igazi „wow”.
Belül: fa, fény és finom részletek
A kazettás mennyezet egyszerűen gyönyörű. Faragott, festett, aranyozott – és ami a legjobb: nem akar elvakítani, csak csendben lenyűgöz. Olyan ez, mint amikor valaki nem ordítja az arcodba, hogy „én vagyok a legszebb templom Szicíliában,” csak áll ott elegánsan, és te magadtól rájössz.
Aztán ott vannak a márványoszlopok, az oldalkápolnák és a fények játéka, ami délutánonként különösen szép: a nap becsúszik az ablakokon, és megvilágítja a részleteket, mint egy templomi szpotlámpa.
De miért ilyen a Duomo di Enna?
A Duomo építését a 14. században kezdték, egy katalán-gótikus stílusú templomként, de – ahogy az Ennában lenni szokott – néhány évszázad alatt mindenki hozzászólt. Jött egy kis reneszánsz, egy adag barokk, pár restaurátor, néhány festő és pár szent, és voilá: kész is lett az az épület, amit ma látunk.
Ne hagyd ki a kórust és az orgonát sem, mert azok is gyönyörűek. Az orgona akkora, hogy ha megszólalna teljes hangerőn, valószínűleg lecsúszna rólad a kabát.
Miért menj be?
- Mert csendes, méltóságteljes és gyönyörű.
- Mert nem minden templom akar Disneyland lenni – ez inkább egy felnőtt, értelmes beszélgetésre hív.
- Mert a fa mennyezet ritka kincs Szicíliában – ez itt olyan, mint egy szent fafesztivál.
- És mert jó érzés egy olyan helyen üldögélni, ahol minden részlet a nyugalmat és az időtlenséget sugározza (kivéve, ha egy túravezető kiabálja mögötted, hogy „foto veloce, ragazzi, si riparte!”).
Ez a templom nem akar több lenni, mint ami – de pont ettől olyan különleges
A Duomo di Enna nem hivalkodik, egyszerűen csak ott van, és hagyja, hogy felfedezd. Ha szereted az eldugott csodákat, a valódi nyugalmat és a fát (nem az erdőt, hanem a művészien megmunkált változatát), akkor ez a templom neked szól.
