Ha már elcsodálkoztál a dóm monumentalitásán és lenyűgöztek a barokk paloták kőből faragott szirénjei, akkor itt az ideje, hogy felmenj egy kicsit magasabb szintre – szó szerint. A Chiesa di San Carlo al Corso nemcsak egy szép templom Notóban, hanem egy kilátópont is, ahonnan az egész barokk Noto a lábaid előtt hever. És ezt nem képletesen mondom.
Hol találod?
Szinte pontosan a dóm közelében, a Corso Vittorio Emanuele mentén. Könnyű elsétálni mellette, mert kívülről kevésbé hivalkodó a sok barokk csoda között – de hiba lenne kihagyni. Főleg mert bent vár rád a lépcső… és a jutalom a tetején.
Na de mit tud ez a templom?
Először is: barokk, de nem tolakodó fajtából. Az épületet a 18. században kezdték építeni a jezsuiták, és ennek megfelelően a belső tér elegáns, mégis visszafogott. Nem fog rád dőlni az arany, de cserébe van tér, fény és csend. Ha megnyugszunk, jöhet a kaland.
Irány felfelé!
A templom tornyába fel lehet mászni, és ha vállalod a lépcsőzést (nem durva, de azért megmozgat), akkor jutalmul olyan panorámát kapsz, amit még a képeslapok is irigyelnének. Innen látni a dóm homlokzatát madártávlatból, a Corso kanyargását, és ha szerencséd van, a naplementét is, ami aranyba borítja az egész várost.
Belépés
Pár euró, de minden cent megéri – főleg, ha meleg van és egy kis szent szellőre vágysz a város felett. Bővebben.
Ez a templom nem harsány, nem áll sorban a figyelmedért, de ha adsz neki egy esélyt, megmutatja Noto legszebb arcát – fentről, csendben, a harangok fölött. És ez az, amit sok hely nem tud: alul templom, felül csoda.
Történelmi érdekesség – egy templom, ami tanterem is volt
A templomot a jezsuita rend építette a 18. század elején, és szorosan kapcsolódott a mellette lévő Collegio dei Gesuiti-hez, vagyis a jezsuita iskolához, amely a korabeli Noto egyik legfontosabb oktatási intézménye volt. Ez az épület ma is ott áll a templom mellett, és az egyik legszebb barokk homlokzattal rendelkezik Szicíliában.
A templom és az iskola együtt nemcsak vallási, hanem kulturális és oktatási központként is működött, ahol a fiatal arisztokraták (többek közt a Nicolaci család sarjai is) klasszikus latin, retorika és filozófia tanulmányokat folytattak. Ez a hely tehát valójában a barokk Noto „egyetemi negyede” volt.
És még valami érdekes:
Az 1693-as hatalmas földrengés, ami porig rombolta a régi Notót, megváltoztatta a város térképét. A város újjáépítése során a jezsuiták voltak az elsők között, akik hozzákezdtek az oktatási és vallási központ újraépítéséhez – ezzel is jelezve, hogy az újjászületés nemcsak kőben, hanem szellemben is fontos.
Ezért is különleges ez a templom: nem csak imahely volt, hanem a város szellemi és erkölcsi újrakezdésének egyik pillére. Ma már főként a toronyból nyíló kilátás miatt keresik fel a látogatók, de a falai ennél jóval többet őriznek.
