Ha azt mondom: Scala dei Turchi, valószínűleg máris megjelent előtted az a híres fehér sziklafal, amin mindenki egyszerre akar naplementét nézni, szelfizni és drónozni. Csodás hely – de valljuk be, nem épp a nyugalom szigete. Na de mi van, ha azt mondom, van egy szomszédos kisváros, ahol közel vagy a sziklához, de a turistatömeg nélkül? Üdv Porto Empedocle-ben! Nem a luxus csúcsa, sőt elég lepukkant, de egy olyan szicíliai város, ami még turistamentes övezet.

Homokos part és tengerillat
Ez a városka nem akar többnek látszani, mint ami: egy kellemes, valódi szicíliai tengerparti település, ahol a homok aranyszínű, a tenger simogató, és nem száz másik turista próbál egyszerre limoncellót venni. A strand itt nem harsog a napágybérléstől, de épp ez benne a jó.
Ha szereted, ha egy helyi nagyi is elfér melletted a parton napernyővel és házi kekszekkel, itt a helyed.
Látnivalók? Közvetlenül és karnyújtásnyira
Maga Porto Empedocle nem hemzseg a múzeumoktól, de van benne valami nagyon szerethető. Itt született például Andrea Camilleri, a híres Montalbano-krimik szerzője – a városban szobrot is állítottak neki. A kikötőben andalogva pedig könnyen úgy érezheted, hogy egy régi film díszletében jársz: halszag, rozsda, és valami nagyon valóságos nyugalom.
Mert van itt minden: régi gyár, magas kémény, lepusztultság, homokos tengerpart, de mégis szerethető.
Ha pedig mégis csillogásra vágysz, Agrigento (és a híres Templomvölgy) csak kb. 15 perc autóval, a már említett Scala dei Turchi szintén egy kőhajítás. Ráadásul innen nyáron hajókirándulások is indulnak a közeli partvidékekre.
Hol aludtunk mi?
Mi a Holtel Villa Romana nevű szállodában laktunk, ami pont olyan volt, amilyennek egy mediterrán szállodának lennie kell: tengerparti, tágas szobák, légkondi. Ráadásul ingyenes parkolás is van, ami aranyat ér, ha autóval járjátok be Szicíliát.

A pizza, amiért visszamennénk
És most jön a gasztronómiai csúcspont: egy pizzéria, ahol csak két asztal van, de …. ez a hely a helyieknek készül, és olyan pizzát kaptunk ott, hogy a tésztája még most is álmainkban visszatér. Tökéletes, finom, semmi flanc – csak a lényeg. Keresd a Pizzeria la Lanterna-t (vagy kérdezz meg egy helyit, úgyis mindenki tudja, hol van). Itt írok róla bővebben.

Porto Empedocle tehát tökéletes választás, ha:
- Nem akarsz harcot vívni a parkolóhelyekért a Scala dei Turchi-nál
- Szeretnél egy autentikus, olasz tengerparti városkában megszállni
- Szereted a jó pizzát (ki nem?)
- És ha egy kis nyugalomra vágysz a sok UNESCO-helyszín között
Szicília sok arca közül ez az egyik legcsendesebb – és talán pont ezért az egyik legőszintébb.
A vasútállomás mellett van egy pékbolt, ott fotóztam ezeket: (Amúgy a kenyér is isteni volt)


Miért hívják így ezt a várost?
Porto Empedocle nevét egy híres ókori görög filozófusról, Empedoklészről (Empedoklész, görögül Ἐμπεδοκλῆς) kapta, aki az i. e. 5. században élt, és Agrigento (akkoriban Akragasz) városából származott – ami alig néhány kilométerre fekszik a mai Porto Empedocle-től. Arról, hogy Mit kerestek Szicíliában a görögök, itt olvashatsz.
A várost eredetileg Marina di Girgenti néven ismerték – „Girgenti kikötője” –, mivel a közeli Agrigentót korábban Girgentinek nevezték (a szicíliai dialektusban még ma is így hivatkoznak rá).
Ez a kis kikötőváros a 18. századtól kezdve egyre fontosabb lett a kén- és tengeri sókivitel miatt, mivel Agrigento belső területein sok bányát nyitottak.
A 20. század elején, az olasz egység után, átkeresztelték a települést Porto Empedocle-re, ezzel tisztelegve a térség legnagyobb ókori gondolkodója előtt. Empedoklész nemcsak filozófus, de természettudós, költő és orvos is volt, aki az elemek (tűz, víz, föld, levegő) elméletét alkotta meg, és akit a legenda szerint végül az Etna kráterébe vetette magát, hogy isteni halhatatlanságot szerezzen – bár ez a történet valószínűleg költői túlzás.