Last Updated on 2026-01-02 by Unikornis
Kicsit repüljünk vissza az időben. Az első szilveszterem Olaszországban egy apró, de annál hangosabb sokk volt. Nem volt tűzijáték-menetrend, nem volt „pontban éjfélkor koccintunk, aztán mindenki hazamegy”. Volt viszont egy szomszéd néni, aki este tízkor már pezsgőt bontott, egy bácsi, aki petárdát dobált papucsban, és egy teljes utca, ami úgy döntött: ma nem alszunk. Akkor értettem meg, hogy Olaszországban a szilveszter nem esemény – hanem állapot.
Szilveszter olasz módra: káosz, zaj, nevetés
Olaszország szilvesztere alapvetően nem a finomkodásról szól. Itt nincs visszafogott „boldog új évet kívánok” félmosollyal. Itt van kiabálás, ölelkezés, családi vita, majd újra ölelkezés. Az olaszok komolyan veszik az évbúcsúztatást: mintha attól félnének, hogy ha nem csapnak elég nagy zajt, az óév esetleg visszajön.
A vacsora, ami soha nem ér véget
A szilveszter Olaszországban az asztalnál kezdődik. És ott is marad jó sokáig. A vacsora hosszú, többfogásos, és már eleve hangos. Nem ritka, hogy este 8-kor kezdenek, és 11-kor még mindig a desszertnél tartanak – miközben valaki már a pezsgőt keresi, más pedig azon vitatkozik, hogy tavaly jobb volt-e a lencse.
Lencse, minden mennyiségben
Ha van étel, amit nem lehet megúszni, az a lencse. Az olaszok szerint is pénzt hoz az új évben. Minél több, annál jobb. Nem kérdés, hogy eszed-e – maximum az, hogy melyik verziót: kolbásszal, cotechinóval, egyszerűen, krémesen. Ha nem eszel belőle, nagyjából úgy néznek rád, mintha direkt szegény akarnál maradni.
Piros alsónemű: teljesen komoly dolog
Ez nem vicc. Szilveszterkor piros fehérneműt viselnek, mert szerencsét hoz. Olaszországban december végén a boltok tele vannak piros bugyival, melltartóval, boxerrel. Senki nem nevet rajta. Ez tradíció. Ha ajándékba kapod, nem kérdezel, csak felveszed.
Éjfél = robbanás
Amikor eljön az éjfél, az olasz városok felrobbannak – hangban, fényben, kiabálásban. A hivatalos tűzijáték csak a kezdet. Utána jön a „házi” verzió. Itt mindenki pirotechnikus egy estére. Ablakból, erkélyről, utcáról – minden irányból durran valami. Ha csendet keresel, rossz országban vagy.
Az utca mint nappali
Sok helyen éjfél után mindenki lemegy az utcára. Idegenek koccintanak egymással, boldog új évet kívánnak, nevetnek. Nem ismered? Nem baj. Ma este barát. Az olasz szilveszter közösségi sport.
Az új év első órái: semmi sietség
És ami a legolaszabb: nem sietnek haza. Az új év nem egy gyors pillanat, hanem egy hosszú átmenet. Beszélgetnek, isznak még egy pohárral, vitatkoznak azon, hogy jövőre „biztos minden más lesz” (spoiler: nem lesz), majd hajnal felé szépen lassan elcsendesedik minden.
Miért jó ez az egész?
Mert őszinte. Nem tökéletes, nem elegáns, nem Instagram-kompatibilis minden pillanatban. De él. Az olasz szilveszter nem akar többnek látszani, mint ami: zajos búcsú egy évtől, ami mögötted van, és hangos köszöntés egynek, amiről még senki sem tud semmit.
És valahogy ez benne a legjobb.
